Gyalogszerrel a csodák felé ...
2009. február 11-én ismét körünkben üdvözölhettük Schäffer Erzsébet újságírót-írót, a Nők Lapja munkatársát.
2006 novemberében már volt alkalmunk egy jó hangulatú estén vele találkozni, most úgy gondoltuk, hogy ebben az értékvesztett, gondokkal terhelt, rohanó világban mindannyiunk számára jó lesz megint rá figyelni, őt hallgatni, történeteiből erőt meríteni.
Hogy ki is ő valójában? Újságíró, aki emberi történeteket ír emberekről, emberségről, közvetlenül, mérhetetlen személyességgel. Nem véletlenül ismerték el munkásságát Pulitzer díjjal. 7 könyve jelent meg, rendszeresen publikál a Nők Lapja és a Képmás családi magazin hasábjain és történeteit már hangos könyvről is meghallgathatjuk saját előadásában.
Schäffer Erzsébet szinte mindig úton van. Utazik villamoson, vonaton és repülőn, idehaza és külföldön, északon és délen, keleten és nyugaton. És figyel. Figyeli a világot, a természetet, az embereket és meglátja az apró rezdülések szépségét, s mindezt olyan gondossággal, színesen ábrázolja, hogy el kezdünk vágyakozni arra, hogy mi is eljuthassunk oda, ahol ő járt. Hiszi és vallja, hogy a világban nagyon sok jó ember, és rengeteg érték van, csak észre kell venni. Tudni kell olykor megállni egy percre, odafigyelni egymásra, nyitottnak lenni azokra az apró történésekre, melyek nap, mint nap zajlanak körülöttünk. Történeteiben nem rendkívüli eseményekről számol be, nem bulvártémát, népszerű sztorit keres, inkább igyekszik átélni és velünk megismertetni a mindennapok csodáját, a hétköznapi emberek búját, vagy örömét. Ezek a történetek valamennyiünk vágyódásairól, lázadásáról, boldogságáról és útkereséséről szólnak, arról, ahogy élni szeretnénk, ahogy élnünk lehetne. Olvasás közben nosztalgia ébred a szívünkben és vágy a jó után, s talán csöppnyi irigység is, ami ösztönözhet arra, hogy nekünk is sikerülhet egy kicsit egyszerűbben, szebben, nagyobb szeretetben élni, és talán újra megtanulhatunk az élet apró pillanatainak is örülni.
Sokan firtatják, mi a titka, hogy írásai ilyen erővel hatnak.
Lázár Ervin egyszer erről azt mondta:
„Schäffer Erzsi titka nagyon egyszerű. Van benne valami erő, kisugárzás, istenadta képesség „csak” megszólítani a másik embert, „csak” hallgatni a beszélgetőtársat. S visszaadni az olvasónak a csendet, az emberi sorsokat, a kitörő örömöt, a szomorúságot, a csínyt, a megrendítőt. … nem egy olyan útról beszél, amely az egyik állomástól a másikig tart, sokkal hosszabb útról van szó, a lélektől lélekig tartóról. „
És ha az olvasó követi őt ezen az úton, igazi, maradandó élményben lesz része. Schäffer Erzsébet új könyve a Toronyiránt is ilyen, külső és belső utazások egymásra felelő története. Szereplői különböző sorsú emberek, akik különböző helyen élnek, mégis van valami közös bennük. Mindannyian hazafelé tartanak. A helyszín lehet Mexikó, vagy a Nyírmadai akácos, Borneó szigete vagy a Zalai Öreghegy, mindhez ugyanaz az út vezet, Lakóinak lélektől-lélekig tartó útja. Amit ha velük végigjárunk, fogódzókat találunk a magunk megszenvedett, megáldott, életünk utolsó pillanatáig tartó utazásához.
És este 6 órakor elindultunk közösen Schäffer Erzsébettel együtt „Gyalogszerrel a csodák felé…”
